Ki találta fel az ágyat, és milyen szerepet játszik a modern időkben?

A legrégebbi ágyat régészek egy Border nevű afrikai barlangban találták meg, amely a kőkorszakból származik. Az utolsó emberek körülbelül 200 000 évvel ezelőtt aludtak ezekben az ágyakban, amelyek fűből és hamuból készültek. A magas fűréteg matracként szolgált, míg a hamu a barlang talajának kiegyenlítésére, szigetelésére és a rovarok elriasztására szolgált.
 
Az ágyak készítéséhez leveleket is használtak, amelyek taszító tulajdonságokkal bírtak. Később bőrrel és szőrmével helyettesítették őket. Az első ágyak homokkőből készültek. Az egyik legrégebbi ágy az angliai Skara Brae neolitikus településen maradt fenn, és hasonló ágykereteket találtak Máltán is.
 
Egy másik érdekes példa az ókori Egyiptomból származik, ahol Tutanhamon sírjában aranyozott ágykereteket találtak. Ezek az ágyak az elit számára készültek. Pompejiben is fennmaradt egy faágy, ahol takarók szolgáltak matracként. A római korban a köznépnek egyszerű ágyai voltak, míg a gazdagabbaknak több ágyuk is volt különböző célokra: egy a tanuláshoz, egy az ifjú párnak, egy az étkezésekhez és társasági tevékenységekhez, és egy a temetésre. Ezek mind fából készültek és vékony matraccal rendelkeztek, amelyek a mai fedőmatracokhoz¹ hasonlíthatók.
 
Az idők során az ágyak rengeteget változtak és fejlődtek, de mindig is az emberi élet és pihenés fontos részét képezték.

A középkorban a szegények szalmán aludtak, míg a középosztály tagjai széles fapadokat használtak, amelyeken nappal ültek, éjjel pedig aludtak. A római ágy nem volt túl praktikus; bár oszlopokkal rendelkezett, baldachinja nem volt, ez csak a gótikus ágynál jelent meg. A gótikus ágyak anyagát éjszakára felhúzták, így védekezve a hideg és a fény ellen. Ezek az ágyak a gazdagság és az előkelőség jelei voltak.

A barokk soha nem látott pompát hozott magával. A baldachinok megmaradtak, de funkciójuk pusztán esztétikai volt. Franciaországból az arannyal és virágmintákkal díszített fehér ágy stílusa elterjedt Európa többi részén is. Egy ilyen található például a királynő hálószobájában Versailles-ban.²
 
A barokk fényűzését felváltotta a klasszicizmus. A szigorú stílus nemcsak az ágyak megjelenését, hanem a hálószoba általános használatát is befolyásolta. A barokk hálószoba, ahol a vendégeket fogadták, csak alvásra szolgáló hálószobává vált.

A bútoripar 1856-ban ért el áttörést. Ez Michael Thonet érdeme, aki még abban az évben szabadalmaztatta a fa hajlításának módszerét, amely egy szalagot - egy fémcsíkot, amely megakadályozta a fa megrepedését - használt. A tömörfa ágyak így új formákat és kialakításokat kaptak.  

A 20. században az ágyakat a fától eltérő anyagokból kezdték gyártani. A piacon megjelentek a fém vagy műanyag elemekkel ellátott ágyak. Az ikonikus ágyak közé tartoznak a Mies van der Rohe által tervezett Villa Tugendhat vagy az Adolf Loos által tervezett Muller Villa hálószobájában található ágyak.

Ha össze kellene foglalnunk az ágyak történetét... Arra a kérdésre, hogy ki találta fel az ágyat, azt lehetne válaszolni, hogy az emberiség. Az ágy velünk együtt fejlődött.

A mai idegrendszeri kutatásoknak és alváslaboroknak köszönhetően tudjuk, hogy a minőségi alvás az emberi egészség alfája és omegája. Napjainkban az ágynak pontosan ezt kell nyújtania a felhasználójának. Nem annyira az ágy kialakítása, mint inkább a benne levő matrac és az ágyrács számít.